Bödeháza (Bödeháza-Szentistvánlak), Gáborjánháza, Szijártóháza, Zalaszombatfa, Genterovci - Göntérháza, Kamovci - Kámaháza, Radmožanci - Radamos, Žitkovci - Zsitkóc, Mostje - Hídvég, Banuta - Bánuta. Tíz apró település a Kerka- és a Mura-vidék találkozásánál, amelyek egy határon átnyúló kistáj, a Hetés részei.
A hetési néprajzi táj egységét 1920-ban mesterséges határmeghúzással bontották meg. A határt a Vasfüggöny jelentette, amely a Magyarország és az egykori Jugoszlávia közötti politikai viszony megromlását követően egy időben a szögesdrót mellett aknamezővel is kettészakította a korábban összetartozó hetési falvakat.
A Hetés tájértékekben kiemelkedően gazdag táj: a négy magyarországi településen 63 tájértéket sikerült felméréssel rögzíteni, a szlovéniai oldal hat településéről pedig összesen 55 egyedi tájérték került be a kataszterbe.
A 17-18. századi vallási torzsalkodások után Hetés lakossága túlnyomó részben katolikus lett, csak az északi területen élt néhány református kisnemesi család, illetve a betelepítettek között fordult elő evangélikus vallású. A környezetükben élő, katolikus horvát és "vend"/szlovén lakosság egységesítő hatása is érződött. A vallási türelem általános...
A Hetés aprófalvai álltak annak a mintaprogramnak a középpontjában, amely a Zöldutak Módszertani Egyesület koordinálásával, a Vasfüggöny Út Egyesület helyi szervezésében, az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium tájvédelemért felelős részlegének szakmai közreműködésével és az akkori Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet...
A 19. század végén és a 20. század elején a Hetés vidékének építkezésében a polgárosodás nagyon jelentős változást hozott. Az újonnan épített téglaépítésű, cseréptetős házakat már tanult mesteremberek készítették, akiknek szakismerete a míves anyaghasználatban, az új építési megoldások alkalmazásában egyaránt megmutatkozott. Az épületek alapozása,...
A templom, régies szóval egyház, az egyazon felekezethez tartozók kultuszhelyeként központi szerepet töltött be a falvak életében. Közösségszervező szerepe is jelentős volt.
Hetés a 19. század vége óta híres volt gazdagon díszített textíliáiról, és a készítő asszonyok rendkívüli ügyességéről. Az itteni asszonyok a maguk termelte kendert, és kisebb mértékben a lent használták szőtteseik előállításához. A felszedett díszítéshez sötét meggypiros vagy bordó pamutfonalat vásároltak, ami jól megkülönbözteti munkáikat a...
A korai, házivászonból készült viseleti darabok általában díszítetlenek voltak - a "cifrálkodást" sokáig rendelettel is tiltották - legfeljebb az ünnepi darabok összeállításához használtak bonyolult kötéseket, azsúrt. Ráadásul a természetes festékanyagok nem bírták a mosást, így csínján kellett bánni házi használatukkal.
A pajták minden gabonatermő vidéken megtalálhatók. Különösen a csapadékos területeken fontosak, ahol a szabad térben való tárolás tönkretenné a termést. Általában nagyméretű, három részből álló építmények ezek, amelyekben nemcsak a behordott gabonaféle felhasználásig történő elhelyezése és a szálas takarmány tárolása volt megoldható, hanem egyúttal...
