PORTFÓLIÓ

Bödeháza története

Falunk a régi történelmi, néprajzi tájegységünk a Hetés része. Ez hazánk legkisebb tájegysége, amely átnyúlik Szlovéniába is. Négy magyarországi települése Zala megyéhez tartozik. A négy hetési település olyan apró, hogy összesen nem lakik bennük 200 ember. A négy falu közül a miénk a szlovén-magyar határon fekvő Bödeháza. A település két falurészből áll: Bödeháza és Szentistvánlak.

1389-ben említik először Bedeháza néven. Neve feltehetőleg egy Bede nevű birtokosra utal. Első okleveles regisztere szerint a lendvai Bánffyak birtoka volt. Ekkoriban egy másik, szomszédos falu volt Jósec. Ennek nevét 1908-ban magyarították és Jósecről Szentistvánlakra változtatták. 1920-ban meghúzták a trianoni határokat, de erről a faluról megfeledkeztek. "Szentistvánlak (Jósec) település kataszteri területe a Bödeházával egyesülés előtt. A falu nincs nevesítve a trianoni határleírásban, tőle nyugatra Zsitkóc a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz, keletre Bödeháza nevesítetten Magyarországhoz tartozik. A falut hazánknak juttató döntés 1921 novemberében született, a magyar közigazgatás 1922. februárban tért vissza." Amikor a 600 fő alatti településeket összevonták Bödeházát és Szentistvánlakot is egyesítették Bödeháza néven.

A település életére a Vasfüggöny időszaka meghatározó hatással. volt A határhoz közeli házakat lebontották, építési tilalom volt érvényben a településen. Emiatt a falu lakossága, a fiatalok legtöbben a közeli kisvárosban, Lentiben építkeztek, de elkerültek Budapestre is, így a falu lakosságszáma csökkent.

A trianoni szerződés családokat választott el egymástól, de a Vasfüggöny időszaka vágta el őket igazán egymástól. A politikai és katonai vezetés elrendelte a déli és a nyugati határ fokozott védelmét. 1950. június 1-re kijelölte a déli határsávot, szervezetközi együttműködéssel véglegesültek kitelepítési listák, és június 23-án éjjel végrehajtották a listára vett családok kitelepítését. A határsáv igazolványt július elsejétől vezették be az övezeten belül lakók számára. A településen a zártkertekhez is igazolvánnyal lehetett menni, a riganyóci dombon a szőlőművelést is ennek birtokában lehetett végezni. A gazdák, ingatlantulajdonosok birtokcserékre, földfelajánlásokra kényszerültek. A sok esetben ellenérték nélküli kisajátítás, a termelést korlátozó előírások, a terményértékesítés nehézségei a magángazdálkodást kilátástalan helyzetbe hozták. Ez is csökkentette a lakosság helyben maradási kedvét és szándékát.

A rendszerváltás után a település nyitott és a 2004-es Európai Uniós csatlakozásunk után a hetési régi Miseút is újra kijelölésre és felkavicsozásra került. 2004. május 10-én itt rendeztek a határon egy ünnepséget, mellyel csatlakozásunkat ünnepeltük a szlovéniai településekkel.

Minden év decemberében, a falu határán koccintást tartottak, ahol a polgármesterek, döntéshozók összegyűltek köszönteni az újévet. Ezt a szokást emelte ki egy határon átnyúló projekt, ami egyesítette egy turisztikai útvonallal a régi muravidéki és magyar településeket, Mesés Hetés Zöldút néven. Kialakításra került Bödeházán, a határon a Hetés Barátság Park, melyen a határsáv keresztül fut, így másik fele Szlovéniához tartozik. A projekt elnyerte a Magyar Tájdíjat, majd az Európa Tanács Táj díját is településünk önkormányzatával együtt. 

Faluotthon és közösségi tér Bödeházán található meg. A falunak két kápolnája és két temetője van, emellett régebben a faluban egy bolt működött, mely már nem működik, de felújítva várja sorsát. Nemrégiben egy Magyar Falu Programhoz tartozó pályázattal sikerült megvenni egy 1907-ben épült helyi, hetési jegyeket tükröző "kódisállásos" házat, melyből tájházat tervez kialakítani a falu.

Egy másik Magyar Falu Programhoz tartozó pályázattal nyertük el a falugondnoki buszt, melyhez falugondnoki szolgáltatás is tartozik, ami nagy segítséget nyújt ebben a történelem által meggyötört faluban, hogy olyan szolgáltatásokhoz jussanak a helyiek, melyek emelnek az életszínvonalukon.