„Kódisállásos” házak a Hetésben

A 19. század végén és a 20. század elején a Hetés vidékének építkezésében a polgárosodás nagyon jelentős változást hozott. Az újonnan épített téglaépítésű, cseréptetős házakat már tanult mesteremberek készítették, akiknek szakismerete a míves anyaghasználatban, az új építési megoldások alkalmazásában egyaránt megmutatkozott. Az épületek alapozása, padlója, héjazata, nyílászárói, fűtése még akkor is nagyobb komfortot biztosított, ha a víz és villany bevezetése még sokáig váratott magára. 

A jobb anyagi lehetőségek és a nagyobb szakértelem a házak külsejét is divatosabbra formálta, megjelentek az oszlopok, boltívek és a különböző díszítmények. A bejárati ajtó elé épített téglatornácok klasszicizáló jelleget adnak a kor építészeti stílusának. Ezek közül a kiugró tetejű, oszlopos, eredetileg nyitott előtornác a kissé ironikus "kódisállás" (koldusállás) nevet kapta. Az alacsony mellvédfalon álló kettő-négy oszlop és a rajtuk fekvő, háromszögű oromfal a háznak nemcsak szerkezeti, hanem díszítő eleme is volt. Sokszor kis lécből vagy deszkából készült félajtó zárta, az alapozás magasságától függően néhány lépcsőfok vezetett a betétes szerkezetű ajtóhoz. A régi időkben minden falunak megvoltak a maga eltartottjai, akik házról-házra járva mindennap másutt kapták meg a betevő falatot. A messziről jöttek is számíthattak egy kis kenyérre, italra. Mire azonban a "kódisállások" megépültek, ez a szokás már majdnem mindenütt kiment a divatból. Csak az elnevezés őrzi még egy darabig. A "kódisállásos" házak a Hetés jellegzetes és egyben veszélyeztetett épített elemei. Az elmúlt évtizedekben az oszlopos előtornácot sok lakóháznál lebontották vagy beépítették. A felmérések során összesen hat darab eredeti jellegzetességeit őrző kódisállásos lakóházat tudtunk azonosítani, nagyobbrészt a Hetés magyarországi falvaiban. Az elmúlt években eredeti formájukban felújított kódisállásos házak mindegyikét a Hetésbe betelepülők, "gyüttmentek" lakják.

In the late 19th and early 20th centuries the rise of the middle classes brought with it significant changes in the buildings of the Hetés area. The new brick houses with tile roofs were built by trained craftsmen whose skills were reflected in the use of materials and of new construction techniques. The foundations, floor, shell, doors, windows and heating of the buildings offered greater convenience even if electricity and running water was still lacking. The availability of more funds and greater expertise also turned the outside of the house more fashionable, with columns, arches and various embellishments. The brick porches at the front of the entrance lent a neo-classic look to the architectural style of the era. Of these, the originally open porch with a salient roof supported by columns was known, somewhat ironically, as the "kódisállás' ('where the beggars stand'). The two to four columns resting on a low parapet wall and the triangular gable on top was a structural as well as decorative element of the building. It often had a small half-door made of slats or planks and, depending on the height of the foundation, a few steps would lead up to the panel door. Each village used to have its 'dependents' who would receive their daily meals in a different house every day. Those who came from afar could also count on a piece of bread and a drink. However, by the time the 'places where the beggars stand' were constructed, this custom had all but died out. Only the name preserves its memory. The dwelling-houses with 'kódisállás' are typical and, alas, endangered structures in the Hetés. In recent decades the porch has often been demolished or walled in. During the surveys we were able to identify no more than six such buildings retaining their original features, mostly in villages in the Hungarian part of the Hetés. Each of the 'kódisállásos' houses restored to their original form are inhabited by 'outsiders' who recently moved into the Hetés.

V arhitekturo pokrajine Hetés je izoblikovanje meščanstva na koncu 19. in v začetku 20. stoletja vneslo pomembne spremembe. Nove, opečnate in s strešniki krite hiše so gradili že izučeni obrtniki, ki so se specializirali za skrbno, natančno uporabo materialov in novih gradbenih rešitev. Kljub temu, da vodovoda in električne napeljave takrat še ni bilo, so temelji stavb, tla, streha, vrata in okna ter ogrevanje zagotavljali veliko udobja. Boljše finančne zmožnosti in večja strokovnost je vplivala tudi na zunanjost hiš, ki so dobile modernejšo podobo, pojavili so se stebri, oboki in različni okrasi. Opečnate verande, zgrajene pred vhodna vrata dajejo arhitekturnemu slogu tistega obdobja klasicistični značaj. Med temi so stebričaste, prvotno odprte verande ("trnaci"), pokrite s trikotno streho dobile nekoliko ironično ime -"kódisállás" (prostor za berače - narečna beseda "kódis" pomeni "berač" op.p.). Dva do štirje stebri na nizkem zidu ter nanje postavljen trikotni čelni zid so predstavljali ne le strukturni, temveč tudi dekorativni element hiše. Vhod na verando so velikokrat zapirala polovična vrata iz letvic ali desk, do masivnih vrat s polnilom pa so vodile stopnice, katerih število je bilo odvisno od višine temeljev. V starih časih je vsaka vas imela svoje t.i. "vzdrževance", ki so hodili od hiše do hiše in hrano vsak dan dobili pri drugi družini. Tudi tisti, ki so prišli od daleč, so lahko računali na kos kruha in pijačo. A do takrat, ko so bili omenjeni "trnaci" zgrajeni, je ta običaj že skoraj povsod izumrl. Spomin nanj bo nekaj časa ohranjalo samo še ime. Vaške hiše s "trnaci"("kódisállásos") so značilni, a hkrati tudi ogroženi arhitekturni elementi pokrajine Hetés. V preteklih desetletjih so stebričaste verande pri mnogih hišah porušili ali zazidali. Med analizo smo lahko identificirali samo šest hiš s "trnacom", pri katerih so še zmeraj ohranjene njene prvotne značilnosti, večina teh pa se nahaja v vaseh na madžarski strani pokrajine Hetés. V vseh omenjenih in v preteklih letih obnovljenih hišahživijo ljudje, ki so se v pokrajino priselili od drugod.